?

Log in

slythay
07 July 2020 @ 07:07 am
For now (and ever), the most important thing to know is: I live in the land of heroes and villains. The other stuff has little effect.

Ahol még megtalálhatóak elmém egyéb betűlenyomatai: Merengő.
 
 
Current Mood: deviousdevious
 
 
slythay
02 June 2020 @ 04:13 pm
Van, hogy a saját ihletforrás elapad, vagy épp nem a saját kútfőből hozott ötletekkel van kedvem alkotni, így...

...ez az a poszt, ami alatt hozzászólásban mindenki bedobhatja a virtuális kalapba a kívánságait, amiből aztán az ihletkoboldok fürgeségétől függően fogok meghatározatlan időközönként kihúzni egy-egy promptot megvalósításra.

Kikötések:
- max. 1000-1500 szóban teljesíthető kívánságok megfogalmazása
- fandom és páros tulajdonképpen mindegy, ha nem idegenek a számomra (ha pedig valaki végképp elveszett, nézzen szét a 100-as szöszeim környékén, ott minden kedvencemből van min. egy darab)
- canon és AU ötletek egyaránt jöhetnek
- ha valami specifikusabb kívánságod lenne, ügyesen fogalmazz, hogy ne tudjam kicsavarni a saját kényem-kedvem szerint ;)

Szívesen veszek minden promptot, ám bármennyire is szeretném, nem tudom garantálni, hogy mindegyiket teljesíteni is fogom/tudom. De ez adja az egész izgalmát. ;)
 
 
slythay
16 March 2017 @ 11:32 am

Nem kizárt, hogy hibát követtem el. Bár hibák sorozatából gyúrt instabil támpilléreken billeg az életem, so... annyira talán nem is lenne meglepő, ha már a második napon megbánnám a campelés ötletét. Viszont mindenképp szükségem van a külső kényszerítő erőre ahhoz, hogy ismét írni tudjak. Persze ott volt a februári nemhivatalos nanózás, de ott is csak szenvedtem a konkrét írással, és alig tudtam összekaparni 10K-t mindenféle firkálmányból. Elég elkeserítő tapasztalat volt. De talán egy more official kihívás visszafújja hozzám az elmúlt 1-2 évben elvesztett írókedvemet. Ha ez sem segít, akkor viszont bajban leszek. x')

Borzasztóan frusztrál az a tudat, az az érzés, hogy a koponyám állandóan majd szétrobban nemcsak a migréntől, hanem a már gondolatban kész történetektől, és mégsem tudom őket szavakba foglalni, legalábbis nem írott szavakba, és ha időm is lenne az írásra, akkor sem megy, akkor is totálisan leblokkolok. Javítom korábbi jelzőmet. Ez nem frusztráló, hanem dühítő. Rettenetesen dühítő. És idegőrlő. Eleve hajlamos vagyok az idegbetegségre, és vannak aranyos kis idegösszeomlásaim és előszeretettel kapok idegsokkot (nem ez a tudományos kifejezés rá, csak én nevezem így, ne használjátok hivatalosan x)), szóval ha kikészítő átlagos dolgok mellé még jön az írásképtelenség okozta düh is, akkor jobb nem a közelemben tartózkodni. Még nekem sem ajánlott. x'D

Szóval egyelőre bizakodom az áprilisi campelést illetően, és igyekszem tartani magam a tervezett 25K-s goalhoz, ami szerintem elegendő lesz a Tesseract befejezéséhez. Elég szomorú ugyanis, hogy a még 2014-ben megírt első fejezet óta hozzá sem nyúltam a folytatáshoz, sőt, időközben már azon is el kellett gondolkodnom, hogy ugyan mit is akartam én kihozni ebből a történetből - ennek újrafelfedezésére még van két hetem. x)

Tags:
 
 
slythay
14 February 2017 @ 09:43 am
Ha elfeledkeztél róla, ha nem tudtál róla, vagy ha csak az árnyak közt bújkáltál sunnyogva ;P, akkor most itt az ideje, hogy szedd a kis sátorfád, és költözz néhány történet elolvasásának erejéig a hősök labirintusába.

Magyarán: mindenkit tárt karokkal várunk a III. Heroes In The Maze Kihíváson, ahol a mai napon publikálásra kerül az utolsó történet is.

Az írók izgatottan várnak minden véleményt, és természetesen a pontokat, azokat a drága pontokat. Szóval gyertek, drága olvasók, szükség van a szupererőtökre. :)
 
 
slythay
12 December 2016 @ 01:47 pm
Érdekes, hogy amikor majd bealszom meló közben, akkor valami erős késztetést érzek arra, hogy valamit bepötyögjek ide. (Na ,ez egy felettébb értelmes mondat lett.) Persze ha mindig engednék ennek a bizonyos késztetésnek, akkor minden nap, folyamatban születnének az egyre elvontabb agymenéseket taglaló posztok.

Most viszont annyira lent vagyok az életről, hogy pislogni sincs erőm, semmi kedvem nincs felutazni Bp-re egy urániás vetítésre - amit egyébként már hónapok óta várok... vártam. Az írói válságról már ne is beszéljünk, mert akkor hisztériás rohamot kapok... illetve kapnék, merthogy arra sincs feles energiám, hogy rendesen kiakadjak. x')

Hogy ennek az értelmetlen bejegyzésnek legyen is egy cseppnyi értelme, megosztom ama ötletemet, mely a hétvégén fogant koponyám kormos berkeiben. A lényeg annyi, hogy ha valami jó filmet látok - ami az utóbbi 1-2 évben olyan ritkán esett meg, hogy komolyan elkeserített a dolog, és persze a kedvem is ezzel arányosan zuhant Mória tárnáinak mélységébe. Olyannyira, hogy már filmet nézni sincs kedvem. Pedig filmek nélkül az én létezésem tárgytalan. So... Időhiány miatt ráadásul olvasni sincs ... nos, időm. Most viszont próbálok visszatérni mind a filmek, mind a könyvek világába, méghozzá erőszakos elhatározással. Szóval úgy döntöttem, hogy ha belefutok egy jobb filmbe vagy könyvbe, akkor arról egy rövidebb kis bejegyzést mindig írni fogok majd. Nem feltétlenül a köz szórakoztatására, inkább saját magam számára, amolyan emlékeztetőként. Ha pedig valaki más is belebotlana, jó szórakozást hozzá. :'D

Ja, és ha már itt vagyok, akkor nem maradhat ki a hír, miszerint idén sem marad el a HITM. Immáron harmadik alkalommal kerül megrendezésre. A jelentkezés már elstartolt, szóval jöjjön mindenki, aki szereti a Marvelt.
 
 
 
slythay
07 November 2016 @ 07:48 pm
Igen-igen, tudom, hogy azt mondtam, nem lesz több kihívás. Valószínűleg. Nos, menthetetlen mivoltomra itt az ékes példa. De persze ez még csak egy kezdeti gondolatfoszlány, semmi konkrét. Lényegében egy szavazás keretein belül szeretném felmérni a terepet, hogy kell-e a népnek a HITM folytatása, vagy pedig végleg húzzuk be a függönyt, és varrjuk is össze elvághatatlan fonallal. (Jelentkezzen, akinek erről Loki jutott az eszébe, és annak jár egy csattanós pacsi. ;))

Szavazni és érdeklődni ITT lehet.
 
 
slythay
08 October 2016 @ 07:57 pm
Mi ez?
Egy vers. Vagy dalszöveg. Vagy a kettő együtt. Egyszerre. Vagy csak szimplán pillanatnyi agymenés, és semmi több. De kellett.



Már nem.

Álmok terítettek le,
maguk alá temettek.
Nem fáj.
Az ordító kín tombolt,
haldoklón mennydörgött.
Már nem.
Nem fáj.
Már nem.
Steril idegpályán
keringnek a csillagok:
a vágyak vak űrhajósai.
Már nem.
Nem fáj.
Már nem.
A pezsgő-perzselő életben
nyomorultként ragadni,
lassan elsorvadni.
Már nem!
Oxigén nélkül üvölteni,
végtelenbe fagyva lebegni,
fekete felhőket ölelni:
ez jutott.
Ezt kell szeretni?
Már nem.
Kárhozat vagy megváltás,
majd a végzet eldönti.
Már nem.
Nem fáj.
Már nem.
 
 
slythay

A napokban elkezdtem előkaparászni a múltban ilyen-olyan okból feledésbe merült, vagy épp szándékosan jó sok föld alá temetett történeteimet - amiket nevezzünk inkább történetcsonkoknak, merthogy nincsenek még befejezett állapotban.

Elsőként érkezzen egy a már a bejegyzés címében összefoglalt és körülírt történet, amit még az Elemek harca kihívás ihletett, de semmilyen áron (vagy áldozathozatal árán) nem volt hajlandó megíratni magát. A kegyetlen dög! Most viszont az alapötletet - egy-két kulcs elhanyagolásával - átdolgoztam, és közben pedig igyekszem megtalálni azt a beszélgetésmaradványt az adatbázisban, amiben a főszereplőim oly' alapos odafigyeléssel és gondossággal kitalált neveit megemlítettem egy szerencsés, vagy épp szerencsétlen egyénnek, de most a szentséges fehér kenyérért sem jutnak az eszembe. So tipical.

Amit a történetről tudni kell...
Cím: Halotti tor az élőknek
Szereplők: egy jelenleg még nem megnevezett vámpír; egy jelenleg még szintén nem megnevezett ember; elszórtan barbár és/vagy nyomorult emberi lények, akiknek egy elzüllött csoportjának gyűjtőneve a 'veszettek'
Figyelmeztetések: E/1., halál, dark, angst, slashy moments, szuicid hajlam, említés szintjén kannibalizmus, lelki/testi nyomor és hasonló finomságok
Univerzum: disztópia
Tartalomféle: A történet főszereplője egy megkeseredett vámpír, aki már hosszú évszázadok óta kénytelen figyelemmel követni az emberi faj önpusztító hadműveletét, míg végül el nem érkezünk a jelenbe, ahol a városokat szegénység és halál bűze lengi be, ahol az emberek az éhezés, a nyomor, a kilátástalanság okán egymás és önmaguk ellen fordultak. Ebben a fertő világban próbál eligazodni vámpírunk, aki már nem igazán képes meglátni az öröklétben való értelmet. De talán létezik még egy emberi entitás a rengeteg mocsok alatt megbújva, aki által még ráragyoghat az élni és a kitartani akarás fénye.



Halotti tor az élőknekCollapse )
 
 
slythay
Nos, a bejegyzés címe minden lényeges információt tartalmaz...

Kényszerű visszavonulásomból félig-meddig visszatérve megszervezem még ezt a kihívást - ami nagy valószínűséggel az utolsó is lesz. Szóval aki még általam levezényelt ficíró kihíváson akar szenvedni, most itt a soha vissza nem térő alkalom.

Második Gyűrűk Ura/Hobbit Kihívás


(Az élet nagy kérdései közérdekű tudakozást olvashatják: Miért van az, hogy amikor nem síkideg vagyok, hanem laza és humoros (és oké, egy pöppet cinikus-szarkasztikus), akkor is totál bunkónak jönnek le a megnyilvánulásaim még saját magamnak is, ha egy pillanatra elfeledtetem magammal, hogy ismerem magamat, mikor a valóságban ez abszolút nem is így van? ^_- Az élet nagy kérdései közérdekű tudakozást olvashatták. xD)
 
 
slythay
07 February 2016 @ 05:07 pm
Cím: Felszántott harcmező
Fandom: original
Tartalom: A múlt mindig tovább él a jelenben.
Ihletforrás: #104
Kihívás: Száz-szó-szép
Crosspost: 100words_hun
Szavak száma: 100


Felszántott harcmező

Vér áztatta földbe hasít az eke,
hősök nyughatatlan nyughelyébe.

Lelkek reszkető kiáltása,
paták haldokló dobogása
zengi a tiszta eget –
echója megharcolt életeknek.

Köd füstköntöse takarja a Napot,
hörgő végsóhajokból szabott.

Borostyánt vérző húsba
halott monogramot marnak,
magányos fák sírnak –
élő síremlékei a csatáknak.

Rég nem szomjazik a fekete föld,
ivott eleget, kínzó bíborcseppeket.

Bajonettek éles fémsikolyát,
tűzfegyverek szikrázó dörrenését
viszi hátán roskadva a szél –
szellemek végzetének hírnökeként.

Éjtollú szárnyas károgja búsan
az elesettek rekedt dicsdalát,
míg múltnak kopott nyomában jár a jelen,
s elfeledett hősök vesztes diadalát tapossa
a gyilkos vitézség táncparkettjén,
mely nem maradt mára más,
mint
felszántott harcmező.